EU-Kína kapcsolatok
Kína szerepe a mai világban dönto jelentoségu, nemcsak egy feltörekvo regionális hatalom, de állandó tagja az ENSZ Biztonsági Tanácsának is, így kihatással van a nemzetközi békét és biztonságot jelento legnagyobb konfliktusok kimenetelére. Kína ma a nemzetközi kapcsolatok megkerülhetetlen szereploje, a világ harmadik legnagyobb gazdasága, a leggyorsabb ütemben fejlodo gazdaság, a világ elso számú áru exportore és második importore.
Az Európai Uniót a II. világháború után a kontinens békéjét megorizni kívánó békeszereto államok hozták létre a gazdasági együttmuködés megerosítése, és a további háborúk elkerülése végett.
Mára a világ legnagyobb gazdaságává vált, a tisztán gazdasági unióként induló integráció meghaladta a kezdeti célokat, és már politikai elemeket is vegyít magában.
Az Európai Unió, habár születését tekintve fiatalnak számít, viszont maga Európa több ezer éves hagyományok és értékek orzoje. Nem kevésbé, a kínai civilizáció is a világ legosibb civilizációinak egyike, ugyanakkor Európától eltéro értékrenddel és fejlodési múlttal rendelkezik.
A két fél gazdasági, területi, politikai súlyából és történelmi hagyatékából kifolyólag méltán vonhatjuk le a következtetést, hogy a jövoben a két fél együttmuködése meghatározó és kívánatos lehet a nemzetközi béke és biztonság, a jelenlegi gazdasági és politikai rend stabilitása érdekében, amelyek hozzátartoznak világunk fenntartható fejlodésének elengedhetetlen kellékei közé.
Interjú Szunomár Ágnessel az MTA Világgazdasági Kutatóintézet Kína kutatójával az EU-Kína kapcsolatok jelenlegi helyzetérol.
Elso kérdésem arra irányulna, hogy Ön szerint miben áll az EU-Kína kapcsolatok jelentosége?
Jelentoségük nyilván attól függ, hogy mit tekintünk jelentosnek, nem ez az elso számú prioritása a kínai külpolitikának, hogy az Unió legyen a legfobb partnere, de nagyon fontos partner számára Európa. Kína a nemzetközi kapcsolatokat illetoen egy multipoláris világban gondolkozik, célja, hogy egy több pólusú világ jöjjön létre különbözo eroközpontokkal, és ezen pólusok egyike lenne az Európai Unió, a másik pedig Kína.
A pólusok közötti harmonikus együttmuködés, barátság nagyon fontos Kína számára is, és ez a szándék találkozik az európaiakéval, éppen ezért tudnak egy jó párost alkotni. Mindenképpen jelentoségteljesnek és partnerinek tartom ezt a kapcsolatot, még mondjuk Kína és az Egyesült Államok viszonyában is, ott mondjuk számos gazdasági és pénzügyi interdependencia is összefuzi a feleket. Az is egy nagyon jelentoségteljes kapcsolat.
Az EU-Kína kapcsolat viszont egy sokkal kiegyensúlyozottabb viszony, mint az USA-Kína reláció, sokkalta több benne a potenciál, mivel az Unió sokkal több területen hajlandó együttmuködni Kínával. Hajlandó elismerni Kínának a különbözo fejlett és egyben fejlodo jellegét, és sokkal több területen igyekszik segítséget nyújtani, lásd például a fenntartható fejlodést, valamint hajlandó átadni technológiákat is, amelyek átadására például az Egyesült Államok nem hajlandó. Úgyhogy ebbol a szempontból én ezt egy jelentos kapcsolatnak tartom, amit csak megerosített, hogy a 2008-as válságból Kína erosen került ki, és hajlandó volt támogatni az európai országokat és az Európai Uniót.
Kínának akkor igényében áll-e a kapcsolatok még szorosabbra vonása az Unióval, vagy inkább más térségek felé irányul jobban a figyelme?
Kínának elsodlegesen a saját régiója fontos. A kínaiak nem törnek, soha nem is törtek világuralomra, soha nem állt szándékukban világhatalommá válni, Jiang Zemin és Hu Jintao is megerosítette ezt, hogy eszük ágában sincs szuperhatalmi státuszt szerezni, mert sem az ezzel járó feladat, sem az ezzel járó felelosség számukra nem kell, nincs rá szükségük.
A saját régiójukban egy hatalmi státuszt már kivívtak, tehát az nem újdonság, és ebben a régióban tovább erosítik a szerepüket, ezenfelül a fejlodo világ élére is saját magukat képzelik. számukra a fejlodo világ régiója is fontos nemcsak azért, mert nyersanyagokat és mindenféle energiahordozókat tudnak onnan hazahozni, hanem mert kiterjeszthetik a befolyásukat is ezekre a területekre.
Azonban megszállni az Európai Uniót sem akarják, nem egy kínai gyarmatot akarnak létrehozni, úgyhogy az Unió nem elso számú régió, ugyanakkor egy nagyon fontos partner.
Sok nyugati publikációban lehet olvasni az EU-kínai kapcsolatokról, hogy tulajdonképpen azért jött létre az EU-val a stratégiai partnerség, hogy ellensúlyozzák az Egyesült Államokat, illetve hogy egy multipolárisabb világot alakítsanak ki. Ez Ön szerint csak a retorika szintjén nyilvánul meg, vagy valóban erre irányul a kínai külpolitika célkituzése.
A kínaiak ténylegesen egy multipoláris világot kívánnak létrehozni, illetve a kínai külpolitika arra irányul, hogy a pólusok között egy harmonikus kapcsolat jöjjön létre, a nemzetközi kapcsolatok ne legyenek feszültséggel teltek, a különbözo feszültségeket tisztázni tudják, de nem az Egyesült Államok feltartóztatása itt az elsodleges cél, hanem az egész világgazdaság növekedésének való teret engedés.
Hiszen ma már nem annyira zárt a világgazdaság, hogy ha abban bármilyen recesszió, válság következne be az nem érintené Kínát, mint ahogy ez 30-40 évvel ezelott még így volt. Ma már Kína szinte teljesen integrált a világgazdaságba, éppen ezért számára is érdekes, hogy a világgazdaság zavartalanul tudjon növekedni, és fejlodni tudjon.
A multipolaritás nyilván azt is célozza, hogy mindenki a saját kertjében söprögessen.
Ön szerint 2005 után a fegyverembargó fel nem oldása és a piacgazdasági státusz meg nem adása után, hogyan alakult a két fél közötti viszony, beszélhetünk-e a kapcsolatok elhidegülésérol?
Az, hogy a kínaiak folyamatosan hangoztatják, hogy szeretnék, ha a fegyverembargót feloldanák, és kérik a piacgazdasági státusz megadását, már jó ideje része Kína retorikájának, mint ahogy az EU-s retorikának is része, hogy az emberi jogokat ne sértsék meg, vagy ne támogassák az állami vállalatokat, stb. Tehát ez megvan, de én nem 2005-öt tekinteném egy szakaszhatárnak, hanem inkább a 2008-as pénzügyi válságot, mivel sokkal inkább a válság után mutatkozott meg az, hogy Kína mennyire eros.
Még hangsúlyosabbá vált Kína devizatartaléka, és hogy ezzel a pénzzel mi mindent tud tenni, segíteni Portugálián, Spanyolországon és Görögországon, ahogy ezt az utóbbi idoben meg is tette, és európai államkötvényeket tud vásárolni, valamint meg tudja erosíteni az európai pénzügyi rendszert, ami számára is érdekében áll.
Célja, hogy valutatartalékait diverzifikálja, ne csak a dollár legyen ami 80%-ban valutatartalékait alkotja, hanem egyre jelentosebb részben legyenek más valuták is benne, például az euró. Ehhez viszont egy eros euró kell, ezért is áll Kína érdekében is, hogy ne csak az Egyesült Államok, és a dollár uralja a nemzetközi pénzügyi rendszert.
Tehát akkor ebbol következoleg a jövoben egy szorosabb együttmuködésre számíthatunk a két fél között?
Én úgy gondolom, hogy mindenképp, véleményem szerint most már a piacgazdasági státuszt is meg fogják adni 1-2 éven belül, a fegyverembargót is hamarosan el fogják törölni, többek között azért mert fegyvereladások igenis vannak, ugyanis a fegyverembargó csak halálos fegyverekre vonatkozik.
Katonai helikoptereket, radart, és még sorolhatnám mennyi mindent boldogan adnak el a kínaiaknak, nem véletlenül szeretnék az európai államok a fegyverembargó feloldását, hiszen szeretnének ok is más fegyverekkel is kereskedni, Kína pedig így is, úgy is beszerzi valahonnan fegyvereit.
Illetve ha minden egyéb szempontból a világelsok közé sorolják, akkor már ettol is meg kéne szabadulni, tehát ez egy presztízskérdés. A piacgazdasági státusz kevésbé presztízskérdés, ahhoz nagyobb érdekeik fuzodnek, ezt az Unió már tudomásul vette.
A külpolitikát tekintve lehetnek-e partnerek a jövoben, vannak-e közös törekvéseik mondjuk a délkelet-ázsiai régiót tekintve?
Az tény, hogy kevesebb ütközési pontjuk van a délkelet-ázsiai térséget tekintve, mint mondjuk Kínának és az Egyesült Államoknak, tehát biztosan könnyebben boldogulnának, de úgy gondolom, hogy az Unió még nagyon messze van attól, hogy egy jelentosebb külpolitikai szerepet testesítsen meg a széthúzó tagállami érdekek miatt.
Egyébként sok helyen ellentétesek az érdekek, például Szíria, Líbia kapcsán Ilyen téren kevésbé valószínu az együttmuködés, de más téren látok rá lehetoséget.
Tajvan kérdésében az Egyesült Államok sokszor hangsúlyozta, hogy ellenzi a fegyverembargó feloldását, mivel az felborítaná a térségben kialakult katonai egyensúlyt, egy feloldás esetén mire számíthatnánk Kína Tajvan-politikáját illetoen?
Az Uniónak nincs sok beleszólása a tajvani kérdésbe, úgy gondolom, hogy a tajvani kérdés majd az Egyesült Államoktól függetlenül fog szép lassan megoldódni majd. Nemrég voltak választások Tajvanon, és megint sikerült a Kuomintangnak gyozelmet aratnia.
Mindkét fél közös célja a két Kína egyesítése, igaz, hogy ezt más szempontból képzelik el. Amióta a Kuomintang van uralmon Tajvanon, azóta sokkal több a gazdasági együttmuködés, a szoros két oldalán sokkal jobbak a viszonyok, Tajvanon az ellenzéki párt pont az hirdette kampányában, hogy teljes függetlenségre törekszik, míg a Kuomintang közeledést hirdetett. Tehát sokkal kevesebb a feszültség, a szoros közötti repülo és hajójáratok száma is megsurusödött, egyre jobbak a kapcsolatok, ami nem jelenti azt, hogy hamarosan egymás nyakába borulnak és egyesülni fognak, csak annyit jelent, hogy kevesebb olyan konfliktus lesz ami indokolttá tenné az amerikai hadihajók állomásoztatását a térségben.
Utolsó kérdésként mennyire nevezheto jelentosnek a válság után Európának nyújtott pénzügyi segítség?
A teljesen tönkrement országoknak jelentos segítséget nyújtottak, Spanyolország, Görögország - ahol kikötoket vásároltak fel, amivel meglehetosen jól jártak a kínaiak is - vagy például Portugália esetén.
A görög államkötvény-vásárlások jelentosen segítettek, és számos országba vittek befektetéseket, amik lényegesen segítettek ezen országok pénzügyi csodjének elkerülésében.
A magyarok is abban reménykedtek, hogy tolünk is fognak államkötvényeket vásárolni, csak azt felejtettük el, hogy nálunk nincsenek meg ugyanazok a feltételek mint mondjuk más országokban, például nincs bevezetve az euró.
Kínának pedig elsosorban az eurózóna tagállamait éri meg segíteni, további függoségeket vásárolhattak, ami egyben befolyást is jelent, tehát nemcsak államkötvényeket vettek, de befolyást is, ami különbözo elonyökkel jár, mivel a jövoben ezek az országok a piacgazdasági státusz és a fegyverembargó kapcsán pozitívan fogják elbírálni annak megadását.
Ön lényegesebbnek tartja az EU-val való kapcsolatokat vagy külön-külön az egyes tagállamokkal jelentosebbek azok?
Kína az EU esetén már hozzászokott ahhoz, hogy a ketto csak együtt megy, ugye még ez egy klasszikus hidegháborús mondás volt, hogy kit kell felhívnom ha Európával akarok beszélni. És Európa valóban így muködik, még mindig nagyon sok a párhuzamos hatáskör, nagyon sok az ellentmondás, és ez továbbra is érvényes az EU-Kína kapcsolatokra, ez csak párhuzamosan muködhet, és ez egy darabig még így is fog maradni.
Köszönöm szépen.
Az interjút készítette Gyurkócza Dorina.
2012. 03. 19.